Szent Margit legendája

A Margitsziget hatalmas fái alatt egy kolostor romjai bújnak meg. Azé, amely egykor Margitnak, IV Béla Árpád házi királyunk lányának a lakhelye, illetve kolostora volt. A XIII század közepén a tatárok betörtek országunkba, és szörnyű pusztítást végeztek. Béla és felesége megfogadta: ha megszabadulnak a tatároktól, születendő gyermeküket Istennek ajánlják fel.  Láss csodát, Belső-Ázsiában meghalt a nagykán, így Batu Kánnak haza kellett térnie. IV. Béla betartotta fogadalmát: Mikor lánya, Margit, hároméves lett, átadta a veszprémi domonkos nővéreknek. Később pedig kolostort építetett lánya számára a Nyulak szigetén, azaz a mai Margitszigeten. Margit itt tett fogadalmat 1254-ben. A fiatal lány egyedül krisztusnak élt: apja kétszer is megpróbálta rábeszélni, hogy lépjen ki a rendből, és menjen férjhez – mindkét házasság rendkívül előnyös lett volna politikailag – de Margit kereken elutasította apja kérését. Rövid élete során – huszonnyolc évesen halt meg- soha nem viselkedett királylányként, és azt sem hagyta, hogy a többiek ekként bánjanak vele. Az apjától kapott ajándékokat szétosztotta a szegények között. Takarított, betegeket ápolt, árnyékszéket pucolt, vizet hordott – mindezt végtelen örömmel és odaadással. Előre látott bizonyos dolgokat – árvizet, apja győztes csatáit, - és számos menthetetlennek tűnő beteget gyógyított meg miután eltemették, koporsójából sokáig édes, varázslatos illat áradt.